Egy “kedves” rokon, akit életemben talán 3-szor láttam pár percre, részvétét nyilvánította.
"Őszinte" rokoni gyász

“Nagyon szomorú, hogy utólag, hátulról, egy osztálytársa révén szereztünk tudomást Zoliról….Nyáron voltam náluk utoljára, testvére halála után, akkor még teljesen rendben volt, semmi nem látszott rajta. Azóta semmi hír, senki nem fogta a telefont hogy egy unokatestvérét legalább értesítse valamiről…. Ennyit a rokonságról…Gondolom agyvérzés juttatthatta oda, ahova az elmondásokból  utólag értesültem… Mindegy már, volt egy unokatestvérem, elment… Fogadjátok őszinte részvétemet.”

Idézet egy “kedves” 🤮rokontól, akit életemben talán 3-szor láttam pár percre. 

Ő így nyilvánít részvétet🤮 

És miután közöltem vele, hogy sajnos nem tudtuk az elérhetőségét, még bátorkodott tovább rugdosni a földön fekvő lelkemet:

“Tudtotokon kívül azért én elég sűrű vendég voltam Apádéknál, az, hogy nem kerültünk be a rokoni telefonlistára, már mit sem számít…..Jóanyádtól egyébként sem volt elvárható, hogy felemelje a telefonkagylót.”

Szóval ő tartotta a kapcsolatot a szüleimmel. Annyira tartotta, hogy fogalma sem volt róla, milyen az egészségi állapotuk… Fogalma sem volt róla, hogy “jóanyámtól” – ahogy ő fogalmazott – már VALÓBAN nem elvárható, hogy felemelje a telefont. Mert miután hosszú évekig kitartóan küzdött ugyan a nagyon összetett és gyógyíthatatlan neurológiai betegségével, most már hónapok óta teljesen összezavarodott pszichés állapotban van. Sokszor minket sem ismer meg sajnos. És a nagy kapcsolattartás közepedte a kedves rokon azt is elfelejtette ezek szerint, hogy apu évek óta komoly szívbeteg volt.  

Miért érzem úgy, hogy még válaszra sem kellett volna méltatnom őt?🤨 Persze szüleim nevelése szerencsére pozitív nyomot hagyott bennem, így megválaszoltam az “őszinte” részvétnyilvánítást. Majd sajnos végleg elvarrtam a rokoin szálakat.

Igazából ő már akkor sem volt kedves ember, amikor fiatalabb verziójában találkoztam vele. Nála valószínűleg nem a kor előrehaladtával beköszöntő demencia okozza azt az igényt, hogy a földön fekvőbe belerúgjon néhányat, mindenféle lelkiismeretfurdalás felbukkanása nélkül. De hogy még egy pár napos gyászba is így bele tudjon valaki tiporni, ahhoz már komoly értékválságot kellett megélnie élete során. 

Egy igazi Értéksüllyesztő.

GyuMiCsiVi "filozófiája"

Az írás az én pszichológusom. Elsődleges célom vele tehát csupán az, hogy én jobban érezzem magam általa. Nem akarok népszerűen írni. Inkább csak kifejezően. Hogy később visszanézve is pontosan fel tudjam idézni azokat a pillanatokat és érzéseket, amiket ezekben a sztorikban átéltem. 

GyuMiCsiVi CSILLAnatok

GyuMiCsiVi szocializálódik:

GyuMiCsiVi videós CSILLAnatai:

Érdekel a következő CSILLAnatom?

Minden tartalom GyuMiCsiVi sajátja, vagy forrásmegjelöléssel közzétett. Ha tetszik, kérlek oszd meg, de ne másold. Kösziii🙂